OKTÓBER
Mindszent hava
Napjainkban az emberek októberben is ugyanúgy élik hétköznapjaikat, mint az év többi napján. Elődeink számára azonban ez a hónap az őszi betakarítás, a termények eladásának és tárolásának, valamint a következő évre való felkészülés időszaka volt.
A gazdák különös gondot fordítottak a vetés, a következő év „kenyerének” előkészítésére. Erre, országszerte a Ferenc-hetet (október 4. Ferenc nap, az ezt követő hét a Ferenc-hét) tartották a legalkalmasabbnak.
A termés gazdagsága a parasztemberek egész életére kihatott. Sokféle eljárást találtak ki, hogy azt kedvezően befolyásolják. Például úgy tartották, hogy a gyümölcsfákat holdfogytával kell ültetni és metszeni, hogy a fa a növő holddal nőjön.
A szőlő a lankás és a sík vidékeken egyaránt megterem, de nagyon fontos, hogy elegendő napsütés simogassa fürtöket. A gyerekek a nagyobb szemű, vékonyhéjú édes csemegeszőlőket szeretik, ám az igazi szüret akkor kezdődik, amikor megérik a borszőlő.
Híres borvidékeinken ilyenkor a település apraja-nagyja a szőlőskertben serénykedik, s a munkálatok végeztével mulatságokkal ünneplik meg a jó termést.
A puttonyosok egy helyre hordják a szőlőt, amely először a darálóba kerül. A ledarált szőlőből alaposan kipréselik, kisajtolják a levet az utolsó cseppig. Így kapják az édes, zamatos mustot.
A mustot aztán a hűvös pincék mélyén tisztára mosott hordókba öntik, hogy néhány hét, hónap alatt borrá forrjon. De addig még a borászokra számos feladat van. A törkölyt, azaz a kipréselt szőlődarát pedig további feldolgozásra elszállítják.
Hogy a kiforrott bor milyen ízű, az nagyon sok dologtól függ. A földtől, amelyen a tőke állt, az időjárástól, amelyben érett a szőlő, a gazda hozzáértésétől, de még az edények minőségétől is, melyekben a feldolgozás folyik.
Októberben jeles tevékenység volt a szüret.
Októberben került sor a kukoricafosztásra, ami igazi őszi, társas munka volt. A hazahordott kukoricacsöveket megfosztották a levelétől. Elnevezése tájegységenként változó volt. Tengeri hántó, máléfejtő, bontó. A munkához általában segítőket hívtak, rokonok, szomszédok, ismerősök, de olykor csupán egy kapura tűzött zöld gally jelezte, hogy a házban kukoricafosztás lesz. Mint minden csoportosan végzett munkát, ezt is viszonozni kellett. A jól végzett munka után pedig áldomást ittak vagy mulatságot rendeztek.
|