NÉPTÁNC
Nemzeti értékeink egyik legnagyobb, s leggazdagabb kincse a magyar néptánc. Ma már azt is elmondhatjuk, hogy azon hagyományaink egyike, melyet szerencsére nem veszítettünk el. Sőt! Egyre többen érdeklődnek iránta, állnak be a néptáncosok közé.
A néptánc tanulását is kicsi korban érdemes elkezdeni. A gyerekek tánctanulásának legfontosabb részét a gyermekmondókák, -dalok alkotják. A hozzájuk kapcsolódó mozgások megismerése, eljátszása, megtanulása szerencsére nagyon kedvelt elfoglaltságuk. Élvezik a kellemes énekszóval kísért játékot, és észrevétlenül elkezdenek néptáncosokká válni.
Sokféle tánctípust ismerünk. Elnevezésük sokat elárul róluk. Ilyenek pl. a botoló, a legényes, a karikázó, melyek nagyon régiek. Bizonyára hallottál már a csárdásról, ami nincs olyan régi, mint az előbb felsoroltak, de nagyon elterjedt, az ország szinte teljes részén őrzött tánc. A gyermekjátékok tetemes része körjáték, egyfajta körtánc.
A párválasztó, kapus, ki-be tekeredő stb. mozgásos játékokat bizonyára jól ismered (Tekeredik a kígyó, Bújj, bújj, zöld ág stb.), hiszen ma már az óvodások tanulják. Képzeld el, hogy ez régen nem így volt. Valamikor nem a kicsik, hanem a kamasz fiúk, lányok szórakozása volt. A tánctanulással a gyerekek sok élménnyel gazdagodhatnak. Népdalokat, régi szokásokat, mesterségeket, helyeket és embereket ismerhetnek meg. Ezeken keresztül megszeretik saját kultúránkat.
A magyar néptánc gyakorlói igazi értékeinket, hagyományainkat kívánják megőrizni. A tánc így járul hozzá magyarságtudatuk kialakulásához.
|