NÉPVISELET
A népviselet kifejezés nagyon sokféle ruházatot jelent. Hiszen minden kisebb-nagyobb népcsoport, illetve tájegység lakója arra törekedett, hogy öltözködésükben valami apró különbség legyen a másokéval összehasonlítva. Így népviseletek gyönyörű, gazdag választéka maradt ránk elődeinktől.
Azt, hogy régen az emberek milyenruhát hordtak, nem csak az időjárása határozta meg. Viseletük sok mindent elárult a tulajdonosáról. Másképp öltöztek a szegény parasztok, mást viseltek a módos gazdák, városi kézművesek, nemesemberek. Hogy ki mit vegyen fel, szokások, sőt előírások, törvényes is szabályozták.
Természetesen ünnepnapokra szebb, díszesebb viseletet öltöttek, míg a munkát egyszerűbb, olcsóbb, s könnyebben tisztán tartható ruhadarabokban végezték.
Az öltözködés az életkornak megfelelően változott. Az egészen kicsik egyforma zubbonyban, hosszú ingben jártak, a kisfiút csak egy kalap különböztette meg a kislánytól. Az első gatyát vagy nadrágot a kisfiú az iskolába járás kezdetén kapta, a kislány is ekkor kapott szoknyát és kötényt.
Amikor fiú megtanult kaszálni, akkortól viselhetett pitykés mellényt, díszes inget, hímzett kötényt, csizmanadrágot, bokrétás kalapot. A kislányok, amikor kijárták az iskolát, eladó lányok lettek, ezután mehettek férjhez. A ruhájuk díszessé vált, pártát (fejdíszt) tettek a fejükre, és viselhették az örökölt gyöngyöket, gyöngyhímzéseket. Amint a lány asszony lett, „bekötötték a fejét”, azaz főkötőt és a fölé fejkendőt kapott amit mindig viselnie kellett.
|