A SZŰCS
A szűcsmesterség igen régi tevékenység. A ruházkodásra alkalmas bőrök megmunkálásával foglalkozó szakma. Úgy mondják, hogy „egész mesterség”; mert a nyersanyag kikészítésétől a kiszabásig, megvarrásig minden egy műhelyben, egy mester keze alatt történik.
Régen a munka a ház melletti színben, kamrában kezdődött. Itt állt a kád, amelyben a bőrt áztatással, csávázással előkészítették. A vizes bőröket aztán lecsöpögtették, szárították. Bizony ezek a műveletek kellemetlen szaggal és piszokkal jártak.
A szépen előkészített, esetleg megfestett bőrök további feldolgozása a lakószobában történt. A kiszabást a jellegzetes formájú szűcskéssel, a varrást a műhelyasztalon a háromélű szűcstűvel végezték.
Régen egy szép kis ködmönt (szőrmebéléses kabáthoz hasonló meleg ruhadarab) nemcsak egy gyerek viselt évekig, hanem „kinőtt belőle” még másik három kislurkó is. Vagyis testvérek, unokatestvérek is megörökölték egymástól a jó meleg kabátot.
Végül a kész ruhadarabokat különböző rátétek varrásával, később hímzéssel díszítették.
|