MÁRCIUS 

Böjtmás hava

 A tavaszi népszokásokat két nagy csoportra osztjuk: a húsvéti és a pünkösdi ünnepkörre.

Virágvasárnap

A húsvét előtti vasárnap a virágvasárnap, más néven a pálmák vasárnapja. Nevét az e napon szokásos pálmaszentelésről kapta. Ahol a pálmafa nem honos, ott a tavasszal korán bimbózó ágak helyettesítették, így nálunk a barka. A hívők maguk vitték a templomba a barkát megszenteltetni, ezért hívják nálunk barkaszentelőnek is a virágvasárnapot. Volt olyan vidék, ahol a gyerekek a tanító vezetésével szombaton együtt mentek barkát szedni a közeli erdőre vagy hegyre. Az ágakat másnap a templomban szenteltették meg, melytől aztán az élet számos területén vártak védelmet tulajdonosaik.

Kiszehajtás

A virágvasárnap jellegzetes leányszokása volt a kiszehajtás. A kiszebáb készítése elterjedt szokás volt. Lényege, hogy a falu lányai egy szalmabábot menyecskeruhába öltöztettek. Vidékenként más nevet adtak neki, pl. kisze, kiszi, kiszőce, kiszice.

A bábut közösen készítették, a ruháját is a magukéból adták össze. Régen nem volt az embereknek olyan sok ruhájuk mint ma, ezért nem engedhették meg maguknak, hogy a viseletével együtt vessék ki a kiszét. Így miután végigvitték a falun, levetkőztették a szalmabábut pedig vízbe dobták vagy elégették. A lányok tréfás éneke már arra is utalt, hogy közeledik a böjti időszak vége, hamarosan asztalra kerülhetnek a húsos ételek.

Kivetés

Úgy tartották, hogy a bábuk kivetésével a telet űzték ki a faluból. Volt ahol tűzre vetették, máshol folyóvízbe dobták. Miután a pat6akparton levetkőztették a kiszét, a csupasz zsúpkévét, amelyből a bábu alakját formálták, széjjelszedték. Minden lány vett belőle egy marokra valót, bedobta a vízbe és figyelte, hogy merre úszik. Ez azért volt fontos, mert úgy tartották, hogy akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az esztendőben férjhez megy.