A ZSIRÁF

A zsiráf Afrikában élő párosujjú patás emlősállat, a legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlény. A szavannák lakója az ókortól kezdve kedvelt attrakció volt – Rómában először Julius Caesar mutatott be zsiráfokat az amfiteátrumi játékokon – és ma is népszerű szafarikon és állatkertekben. Neve arab eredetű, olasz közvetítéssel jutott el a magyarba a késő középkorban.

 A zsiráfok eredetileg számos helyen megtalálhatóak voltak a Szaharától délre, de már csak szigetszerű populációi maradtak fenn. A faj száraz szavannák lakója, előfordulása nagyban függ az akáciáktól, amelyek levelei egyik fő táplálékát képezik. Az itatóktól kevésbé függnek, mivel elég ritkán isznak.

A zsiráfok párzása az esős évszakra esik, míg a kb. 457 napos vemhességet követően az utódok a száraz időszakban, május–augusztus között jönnek világra. Az ellésre állva vagy menet közben kerül sor, így a csikók életüket egy kb. 2 méteres zuhanással kezdik. Az esetek elsöprő többségében egyetlen utód születik, de ikerellésre is volt már példa.

A faj átlagéletkora a vadonban 10–15, fogságban 20–25 év. 

A zsiráf a világ legmagasabb állata: a bikák szarvainak csúcsa akár 5,7 méterre is lehet a talaj felett, marmagasságuk pedig 3,3 méter. Mindez a rendkívül hosszú – de a többi emlőshöz hasonlóan csupán 7 csigolyából álló –, majdnem 2,5 méteres nyakának és hosszú lábainak köszönhető. A zsiráf fara látványosan alacsonyabb a maránál, vérszívók elleni legyezőként szolgáló, fekete pamacsban végződő farka 75 centiméter és 1 méter között mozog. Nyelve is rendkívül hosszú, mintegy 45 centiméteres: az ügyes eszköz a zsiráf számára is magas falatok megragadására és letépésére kiválóan alkalmas.

A nemek színezetüket tekintve egyformák, de a tehenek kisebbek kb. 0,7–1 méterrel. A bikák testtömege megközelíti a 2 tonnát, a nőstényeknél azonban átlagosan 11 mázsát mérnek. Az újszülött zsiráf két méter magas, testtömege pedig 50–55 kilogramm.

Minden zsiráf minden példánya foltos, de a szőrzet színezete, a foltok méretei és kontúrjai alfajonként, a mintázat pedig egyedenként változik. Az alapszín lehet homokszínű, világosbarna vagy sárgás, míg a foltok a sárgától a gesztenyevörösig, illetve a szabálytalantól a szögletesig változhatnak.

A zsiráfszarvak a koponya bőrrel burkolt csontkinövései. Számuk alapvetően kettő, de a homlokrész dudorján nőhet egy, az eredeti szarvak mögött pedig egy újabb pár, kisebb szarv. A sok szarv az idős bikák sajátossága.

 A faj nappali életmódot folytat, de csak a hűvösebb reggeli és esti órákban aktív, ilyenkor táplálkozik és iszik. Éjszaka többnyire állva, de olykor fekve, fejét mindig az egyik hátsó lábán nyugtatva alszik, amikor nyaka szép ívet alkot. A nappal meleg óráit kérődzéssel töltik.

A zsiráfok társas állatok, de kislétszámú, átlagosan 10–20 egyedet számláló csordái meglehetősen lazák és instabilok, és összetételük is igen vegyes lehet nem és kor alapján. Emellett magányos állatokkal is találkozhatunk.

 Levelekkel, virágokkal, termésekkel táplálkoznak, amit ásványi anyagokért olykor némi földdel egészítenek ki. Gyomruk négy részből álló kérődzőgyomor. Kérődzésre bármikor sor kerülhet, pihenés vagy menet közben is, hogy elősegítse a maximális tápanyag-felhasználást. Számos növény szerepel étrendjükben, így akáciák és mimózák. Az akácia tüskéit fogaival töri szét, így nem okoznak kárt szájüregében. Egy kifejlett, ereje teljében levő bika naponta akár 66 kilogramm zöldtakarmányt is elfogyaszthat.

A bikák többnyire kinyújtózva, a lehető legmagasabbról szerzik táplálékukat, míg a válogatósabb tehenek test- és térdszinten legelnek. Ivásra ritkán kerül sor, ilyenkor a zsiráf meglehetősen védtelen, mivel kénytelen szétterpeszteni lábait, hogy elérje a víztükröt, így nem tud gyorsan menekülni vész esetén.