A SZÖVŐ

A fonás és a szövés az emberiség egyik legrégibb technikai gyakorlata. Kendert sűrűn kell vetni, hogy vékony szárú legyen, s finom szálat adjon. Hogy teljesen érett-e, arról tudják, hogy szára a tenyérben szétdörzsölve nem szakadozik. Ekkor hozzálátnak a nyüvéshez.

A kendernyüvő 5-6 szálat tép ki egyszerre, marokba szedi, aztán kévékbe kötik.  Ezt követi a szárítás, amiről a nap melege gondoskodik. A kévéket lepedőkbe csavarva a kocsik hazahordják, s a csűrben elcsépelik. Innen az áztatóba kerül, a kender megpuhul, a rostszálak szétválnak.A kévéket tízesével összekötözik, s vagy mindjárt ősszel, vagy a téli fagyasztás után tavasszal, pocsolyákba, patakokba rakják. Rendesen sarat, követ vagy gyepet raknak rájuk, hogy elmerüljenek. 

Ősszel 2-3 hétig, tavasszal 5-6 hétig is tart az áztatás. Az áztatás próbája, hogy törik-e vagy szálaz a megdörzsölt kender. Ha szálaz és szöszöz, ki kell húzni az áztatóból gereblyével, vagy kapával. A csomókat megbontják, s száradni hagyják. Ezután petrence rúdon a patakba a patakba hordják, a büdös vizet kimossák belőle, újra kévékbe kötik és szétsátorítják, hogy a levegő jól átjárhassa a szárakat. Esős időben azonban hazahordják és a sütőkemencében szárítják, mert ha alaposabban megázik, kól válik belőle. 

A puha száraz kendert a fás részektől, a pozdorjától megszabadítják. Ez  kendertörés. Szokás volt a kendertörő vályúban mosó sulyokkal ütlegelni. Vagy egyszerűen csak a kerítéshez vagy cölöpökhöz csapkodták. Ritkán előfordult, hogy lábbal tapodták, vagy nagyritkán fa mozsárban zúzták. Ám a kendertörés legalkalmasabb szerszáma a törő, más néven bitó vagy teplő.  A kivert pozdorját durván megfonják, pityókos zsákot szőnek belőle.

Ezután következik a tilolás, ezzel a pozdorja apraját verik ki a kenderből, továbbá a puhítás  feladata. Ám a puhítás ezzel még nincs befejezve, a kitilolt kenderfűt morzsolják, aztán jön a fésülés vagy gerebenezés.Addig gerebenezik a kendert, míg a szösze kijön. A fésű fogak közé tapadt kendernek szösz a neve. Ezt is majd felhasználják. Majd koszorúba kötik a kendert, s ha nem kerül tüstént fonásra a szuszékba rakják.  Mi a szösz, most már tudjuk. De mi a csepű ? Alja kender, ami fésüléskor a fogak között maradt. Na és a kóc ? A pozdorja javát nevezik így.

Most már fonhatunk a kerekes guzsalyon, más néven a rokkán. Létezik egyszerű kerék nélküli guzsaly is, többféle.  A fonalat sodorják, nyújtják. Az orsókon összegyűlt fonalat, hogy a szövésig kötegekben tarthassák motollára hajtják fel.A motolláról leszedett nyers fonalat, mielőtt a szövőszékre rakják, megtisztítják és megpuhítják, hogy szövéskor ne szakadozzon. Ezt a célt szolgálja a hemháromszori szapulás és sulykolás. A szapulni való fonalat először szitált fahamura öntött forró vízbe pergetik, azután, ha már a lúggal jól teleívódott, szapulóba rakják dögleni. Döglés közben a szapulóba állandóan forró lúgot öntöznek, mely alul egy kis dézsába gyűlik össze. Így megy ez 24 órán át. Másnapra kelve a fonalat kirázzák, kimossák, kicsapkodják és kifagyasztják. Másodszorra 1-2 napig rágódik a lúgban a fonál, lepedővel letakart szapulóban. A mosástól most már szép sárga színt kap. 

A 3. nap elteltével kiszedik, kimossák, megcsapkodják és kis sulykolják, majd kiterítik és megfagyasztják, megszárítják. A harmadszori lúgozásra a sárgás fonal megfehéredik. A kiszapult fehér fonál voltaképpen már kész a szövésre. 

Ami még hátra van, a gombolyítás, már csak a szövés megkönnyítésére szolgál, nevezetesen arra, hogy a fölvetett szálak a szövőszéken össze ne kuszálódjanak, ne bontódzanak. Láthatjuk, micsoda fáradságos nagy munka, míg a kenderből végre szövésre kész fonál lesz. Tiszteletünket érdemlik ezek a dolgos, értő asszonyok.

Mindaz, amit a fentebbiekben a kender földolgozásánál mondottunk áll nagyjából a len földolgozására is. A munka valamivel még vesződségesebb, aprólékosabb, lényeges különbség azonban nincs a kettő között. 

A lányok, asszonyok egész télen fontak, márciustól pünkösdig pedig szőttek. Szinte minden parasztasszony és leány tudott szőni, és ha a legény leánynézőbe ment, a legelső kérdése választottjához az volt, tud-e szőni?Ha az anya el akarta utasítani a kérőt, csak azt felelte, hogy a leány még nem tud szőni.